A Szaturnusz titkai
A Szaturnuszt vizsgáló Cassini-Huygens küldetés tudósaival találkoztunk a Surrey Hills nevű dombok között, Dél-Angliában, a MUllard űrtudományi központban. Már letettek egy szondát a Titánon, felfedeztek egy jeges óceánt az Enceladuson - a Cassini jelenleg a Szaturnusz és a gyűrűi között jár. Geraint Jones-t, a központ bolygótudományért felelős vezetőjét kértük meg, magyarázza el, hogyan fogják átlendíteni a Cassinit a végső pályára, hogy a lehető legjobb képeket készíthesse a Szaturnuszról.
"A Cassini sok éven keresztül keringett a bolygó körül, áprilisban szorosan a Titán melett haladt el, és ezt a holdat használjuk arra, hogy pályát módosítsunk", mondta Jones. "Ami igazán izgalmas, hogy ezúttal a Szaturnusz légköre és a gyűrűk között fog áthaladni a szonda, méghozzá huszonkétszer, mielőtt a küldetés lezárul. Ha a gyűrűkön belül jutunk, megmérhetjük a bolygó tömegeloszlását, és kiderül, hogy mennyi anyag van a bolygó körüli gyűrűrendszerben.
Az egyik legfontosabb felfedezés idáig, hogy a Szaturnusz légköre és a gyűrűk közötti kétezer kilométer széles résben nincs por. Ez is azt mutatja, hogy rengeteg mindent nem tudunk még a Sazturnuszról".
"Nem tudjuk, hogyan néz ki a belseje", említett egy példátMichele Dougherty asztrofizikus, aki a Cassini magnetométeréért felel. "Azt hisszük, hogy lehet egy szilárd magja, afölött egy folyékony réteg, ami valahogy létrehozza a mágneses mezőt. A másik dolog, amit elég kínos bevallani úgy, hogy már tizenhárom éve keringünk a Szaturnusz körül, hogy még mindig nem tudjuk, mennyi ideig tart egy nap a Szaturnuszon".
A Szaturnusz egy gázóriás, amely 75 százalékban hidrogénből áll. Számos lenyűgüöző tulajdonsággal rendelkezik - a Cassini feladata, hogy ezekre magyarázatot találjon.
"Az egyik legjobb kép, ami a Szaturnuszról készült, az északi sarkot ábrázolja, ahol egy hatszögletű struktúrát lehet látni, amely az atmoszférában forog", mondta Dougherty. "Ha megértjük, hogyan változik időről időre a légkör, abból megérthetjük a működésének dinamikáját, hogy például áramlik-e anyag felfelé. Vannak a Cassinin műszerek, amelyekkel ki lehet deríteni, milyen anyagok és molekulák vannak a légkörben, vagyis megszagolhatjuk az atmoszférát anélkül, hogy konkrétan belemennénk".
A küldetés azt is kiderítette, hogy a Szaturnusz holdjai legalább olyan érdekesek, mint maga a bolygó. 2005-ben a Cassini-küldetés sikeresen letette az Európai Űrügynökség Huygens leszállóegységét a Titánra. Egy ütött-kopott világot fedezett fel, ahol olajszerű eső hullik az égből.
"A Titán felszínén nagyjából mínusz száznyolcvan fok van", mondta Jean-Pierre Lebreton, az Európai Űrügynökség Huygens-csapatának tagja. "A táj nagyon hasonlít a földire, vannak folyók, tavak, vannak nagy tengerek, majdhogynem óceánok, de metánból. Van eső is, metáneső, azaz metán és etán keveréke. Sokféle metorológiai és geofizikai jelenség van a Titánon, ami a Földre emlékeztet, de az összetevők teljesen mások".
A másik hold, amely lenyűgözi a tudósokat, az Enceladus. A rendkívül dinamikus, mindössze 500 kilométer átmérőjű égitestről Sheila Kananit, a Szaturnusz szakértőjét kérdeztük.
"A Cassininek köszönhetően kiderült, hogy az Enceladust jég fedi, és a déli sark környékén rpeedések vannak a jégen. A repedésekből valamilyen anyag lövell ki", magyarázta Kanani. "A Cassini keresztülrepült egy ilyen kilövellésen, és sós vizet, ammóniát, szilikátokat és szénhidrogéneket talált a mintában, amelyek mind az élet jelenlétére utalhatnak. Látszik, mennyire aktív az Enceladus, és ahogy a kilövellt, frissen felszínre került anyag szétterül, az egyik legfényesebb égitestté teszi az Enceladust a naprendszerben, és az E gyűrűt is megújítja, ami a Szaturnusz egyik külső gyűrűje. Ez mutatja, mennyire fontos része az Enceladus a Szaturnusz rendszerének".
A Cassini 13 éve tartó utazása idén szeptember tizenötödikén véget ér. A szokásos gyakorlat szerint neki kellene vezetni vagy a Titánnak, vagy az Enceladusnak - ehelyett a Szaturnusz felhőiben fogják elpusztítani.
"A küldetés vége persze nagyon szomorú lesz, de egészen a leérkezésig tudományos adatokat fogunk gyűjteni", magyarázta Geraint Jones. "A Cassini egyre lejjebb és lejjebb kering majd a Szaturnusz körül, súrolva az atmoszférát. Egyes műszerekkel közvetlenül tudunk mintát venni a légkörből, így azonnal meg tudjuk mérni, miből van. A legutolsó átrepüléskor olyan mélyre megyünk a légkörbe, hogy a szonda elég, és végső soron a Szaturnusz részévé válik, ez lesz sajnos a vége a rendkívül sikeres Cassini küldetésnek".