COP21: Mi a Föld jövője?
Amikor először szállt Holdra ember, az űrhajósok csodálattal bámulták azt a kék pontot az égen – a Földet. Ez a pillanat nemcsak érzelmileg volt jelentős, hanem akkor kezdődött azoknak a folyamatoknak a megértése is, amit a Földről sosem láthatnánk.
Az űrbeli földmegfigyelés olyan káros emberi tevékenységek hatását teszi láthatóvá mint az üvegházhatású gázok vagy a széndioxid kibocsátása.
Vajon mit várhatunk el a következő 100 illetve 1000 évben?
Első vendégünk Jean-Nöel Thépaut, az Európai Középtávú Előrejelző Központjának Éghajlatváltozási osztályának meteorológiai szakértője. Szerinte „egy tudományos kutató aligha mond olyat, hogy bizonyos dolgokról abszolút biztosak lehetünk. Inkább úgy mondják, hogy ez valószínű, hogy nagyon valószínű, meg hogy egészen valószínű. Egyedül abban vagyunk biztosak, ami most történik, amit most látunk. A hőmérséklet nő, a tengerek szintje emelkedik, a sarki jégtakarók visszahúzódnak, a gleccserek is rövidülnek.”
A másik vendégünk Andrew Shepherd, a leedsi egyetem földmegfigyelési intézetének professzora azt mondta, hogy „azok alapján, amit most tudunk, nagyon más lesz az északi félteke. A jégtakaró az elmúlt évtizedekben folyamatosan húzódott vissza. Ezt biztosan tudjuk. Az űrből nézve az Antarktisz és Grönland jégtakarói látszólag változatlanok, de sokkal kevesebb jeget tartalmaznak. Ez a jég a tengerbe kerül, ennek következtében emelkednek a tengerszintek. Ezekhez a változásokhoz kell majd alkalmazkodniuk az embereknek.”
Shepherd és Thépaut mindketten földmegfigyelő műholdak által gyűjtött adatokra hivatkoztak, amelyek az óceánok színétől a talaj nedvességtartalmáig sok mindent pontosan, részletesen, széleskörűen és rendszeresen mérnek. Shepherd illusztrálta az űrmissziók hatalmas hozzájárulását bolygónk megértéséhez. Kiemelte , hogy “az elmúlt tíz évben az Európai Űrügynökség Cryosat programjának köszönhetően igen pontos adatokat kaptunk a sarkvidékekről. Korábban azt hittük, hogy a sarki jégtakarók olyan változatlanok, mint egy alvó óriás, egészen addig, amíg műholdakról meg nem néztük őket. Most már látjuk, hogy időről időre felgyorsulnak. Grönlandon például a 20 évvel ezelőtthöz képest ötször-tízszer gyorsabban mozognak”.
Elmondta, hogy az Európai Bizottságban már fontolgatják egy újabb szénkibocsájtás-mérési kutatómisszió elindítását. Ez segítene ellenőrizni, hogy a COP21-en megtett politikai ígéretek megvalósulnak.