De mi az a nanoműhold?
A nanoműholdak egyre fontosabbak lesznek az űrkutatásban, a Mars megfigyelésétől a Földre veszélyt jelentő aszteroidák felkutatásáig. A bennük rejlő potenciált mindenki igyekszik kiaknázni, a nagy űrügynökségektől a tudományos diákkörökig. Ez a helyzet a Mektory Űrközpontban, az észt főváros, Talinn műszaki egyetemén, ahol a diákok az első nanoműholdjuk Föld körüli pályára állítását készítik elő.
“Azt hittem, soha nem fogok műholdat építeni, hiszen ilyesmit csak a NASA-nál csinálnak. Most meg műholdat építek az egyetemi laborban“ hitetlenkedett az Euronewsnak Marta Hang, az űrközpont programasszisztense.
A Mektory nanoműhold-programja egy nemzetközi egyetemi kezdeményezés, amelyben az oktatók és a hallgatók együttműködnek az űrkutatásban érdekelt és más technológiai cégekkel. A cél az, hogy felkészítsék a hallgatókat arra, hogy az űriparban helyezkedjenek el. A csapat jelenleg az első űrküldetését tervezi.
“Egy kockaműholdat fejlesztünk, amely egy egységből áll, és távérzékelési célokat szolgál, vagyis képeket készít majd a Földről - magyarázza a Mektory Űrközpont igazgatója, Mart Vihmand.”
De mi az a nanoműhold?
A nanoműholdak elférnek egy ember kezében, tömegük általában nem több tíz kilónál. Olcsók, mert tipikusan már létező alkatrészekből rakják össze őket. A hallgatók által készített műhold kilövéséhez még két év kemény munkára van szükség, aminek a 80%-a tervezés és értekezletek.
“Amikor az ember elkezdi legyártani azt a végső darabot, ami végül kirepül majd az űrbe, azt a gépek egy speciális környezetben az alkatrészekből konkrétan egy perc alatt összerakják“ mondja Mart Vihmand.
A nanoműholdak rendkívül kis helyre összezsúfolt nanotechnológiai eszközökből állnak, melyeket egy 3D nyomtatóval is le lehet gyártani, ahogy Talinnban tervezik, vagy egyszerűen készen megvenni az interneten.
Ami régen akkora volt mint egy mosógép, ma elfér egy cipősdobozban
A kockaműholdak az Európai Űrügynökség figyelmét is felkeltették, amely a Naprendszer távoli csücskeit fedezné fel velük.
“Maguk a számítógépek is évről évre egyre kisebbek lesznek, évtizedekekkel ezelőtt alig fértek el egy szobában, ma meg mindenki a zsebében hord egyet - az okostelefonját“ érzékelteti a változásokat Roger Walker, aki az ESA nanoműhold-programját vezeti. “Az űrszektorban is végbement ez a folyamat, míg a műholdak jellemző feladatait ellátó alkatrészek régebben akkorák voltak, mint egy mosógép, ma már az egész műhold elfér egy cipősdobozban.”
A nanoműholdak számos célra felhasználhatók.
Segítségükkel elérhető áron lehet tesztelni például, hogy egy adott technológia működik-e a Föld körüli pályán, méréseket és megfigyeléseket lehet végezni az űrből.
“A doboz egy műhold összes funkcióját el tudja látni: a napelemmel energiát termel, szétosztja a belső egységek között, kommunikál a földi irányítóközponttal, kísérleteket végez és a kapott adatokat továbbítja a földre“ mondja Walker.
A doboz, ami megmentheti a Földet
Az Európai Űrügynökség rádió-tesztelő műhelyében egy Quarman nevű nanoműholdat vizsgálnak. A Quarmant a visszatérési technológiák és hőpajzshoz használatos anyagok kipróbálására szánják.
De a jövőben ennél is komolyabb feladat várhat a kockaműholdakra: egy ESA-NASA közös misszió például módosítja majd egy aszteroida pályáját. Kis léptékben tesztelik egy esetleges Földet fenyegető kataklizma elhárításának lehetőségét.
“Tudományos célból, illetve mélyűri küldetésekhez tanulmányozzuk a nanoműholdakat, az egyik szóba jöhető misszió pedig az lenne, hogy egy aszteroidebecsapódás megelőzése érdekében meglovagoljunk egy aszteroidát“ mondja Roger Walker. “A dobozkák arra kellenének, hogy megfigyeljék az aszteroidát, mielőtt és miután egy nagyobb NASA-űrjármű belecsapódik, hogy változtasson a pályáján.“
Cipősdoboz a Marson
A parányi szerkezetek egyre több funkciót tudnak ellátni, kezdve az űrszemét eltakarításától a távközlési feladatokig, de szerepük lesz a Holdat és a Marsot feltérképező expedíciókban is.
A kereskedelmi űripart is egyre jobban érdeklik, hiszen nem csak az előállításuk, de a pályára állításuk is rendkívül olcsó. Ráadásul demokratizálják az űrkutatást, amiből soha nem látott új ötletek születhetnek.
“A következő generáció feladata lesz, hogy kitalálja, pontosan mire lehet használni ezt a technológiát. Valószínűleg olyan dolgokat látunk majd, amire még csak nem is gondoltunk“ latolgatja a jövőt Roger Walker.
Az észt hallgatók nanoműholdját a tervek szerint 2018-ban állítják majd Föld körüli pályára.