Holdbázis - egy hosszú út kezdete
"Feltett szándékom egy állandó bázisállomás építése a Holdra", mondja az Európai Űrügynökség vezetője, Jan Wörner. "Ez egy közös bázis lenne a partnereinkkel, amit a világ más országaival közösen építenénk és használnánk. Benne lesznek az amerikaiak, az oroszok, a kínaiak az indiaiak, a japánok és kisebb hozzájárulással más országok is."
A jelenlegi helyzetben a Holdbázis álomnak tűnik - de az Apolló-program során már kiderült, hogy megfelelő költségvetés mellett óriási technológiai ugrások lehetségesek. A tervek szerint ez lenne az új globális űrprojekt a Nemzetközi Űrállomás után.
"A hatvanas években egy évtized alatt értünk el mindent, amit akartunk, és a technológia most sokkal sokkal előrébb tart. Persze, hogy meg tudjuk csinálni újra", véli Andreas Mogensen, az ESA űrhajósa.
Lufiállomás, holdvályog
A tervről jelenleg kevés konkrétumot tudni, főleg a lelkesedés érezhető. A kölni Űrhajós Akadémián a minap tartottak egy konferenciát arról, hogyan lehetne megépíteni és fenntartani egy állandó települést a Holdon. A találkozó egyik fő üzenete az volt, hogy a Holdon található készletekre lehet alapozni - legyen szó fémről, ásványi anyagokról vagy jégről.
"A Hold tele van használható erőforrásokkal. A sarkok közelében van jég, vannak állandóan napsütötte területek", magyarázza Bernard Foing, a Nemzetközi Hold-felfedező Társaság igazgatója. "Olyan készleteket szerezhetünk ezeken a helyeken, amelyeket felhasználhatunk az építkezéshez vagy az űrhajósok ellátásához a Holdbázison."
A Holdbázist fenyegető fő veszélyek a kozmikus sugárzás, a mikrometeoritok és az extrém hőmérséklet. Ezeket a kockázatokat az ír Aidan Cowley a Hold talajából épített védőkupolákkal küszöbölné ki.
"Az egyik ötletünk, hogy ebből az alapanyagból 3D nyomtatással készíthetünk lakóblokkot vagy építőelemeket", mondja az ESA kutatója. "Az az elképzelés, hogy egy Holdjárót leteszünk a Hold felszínére, az felállít egy felfújható kupolát vagy hólyagszerű szerkezetet, majd a további holdjárók eköré felépítik azt a kupolát, amely megfelelő védelmet biztosít a bent lévő űrhajósoknak. Ez úgy készülne, hogy lerakunk egy réteg port, tömörítjük, azután egy újabb réteget, azt is tömörítjük, és ezt addig csináljuk, amíg el nem készülünk a kívánt struktúrával."
A puding próbája
Természetesen nem könnyű eljutni a Holdra, hogy az új ötleteket kipróbálják, ezért a tudósok olyan helyszíneket keresnek, ahol sok a kő és a por, mint például az Eiffel vulkanikus park Köln mellett.
"Ez egy olyan felszerelés, amivel a kőzetek összetételét akarjuk mérni", mutatott egy hordozható labort az Euronewsnak Bernard Foing. "Most afelől szeretnénk megbizonyosodni, hogy ezek a műszerek jól működnek, ezért a marsi és holdi kőzetekhez hasonló, vulkanikus köveken próbáljuk ki őket."
Az egyik kutató, Oscar Kamps játssza az űrhajós szerepét a Holdon, kollégája a távolból irányítja. Azt tesztelik, hogyan kommunikál az űrhajós a bázissal, és a holdraszálló egység makettjén található spektrométer hogyan képes azonosítani az építkezéshez és az űrhajósok létfenntartásához szükséges anyagokat.
"Én vagyok az űrhajós", magyarázza a kísérletet Kamps. "A kollégám irányításával eljutottam a mintavételi helyre, majd megmondta, mikor kell visszajönnöm és méréseket végeznem ezzel mobil laborral."
"A fényviszonyok nagyon jók, nem kellett alternatív megoldásokhoz folyamodni, könnyű volt erős jelet kapni", magyarázta Marloes Offringa, az Amszterdami Egyetem hallgatója.
A puding próbája
Tehát visszatérünk a Holdra, és ezúttal hosszabb időre. Az, hogy az Európai Űrügynökség elkötelezte magát a terv mellett, erős üzenet - ugyanakkor előfordulhat, hogy a szükséges technológia csak húsz év múlva áll a rendelkezésünkre.
"Van egy óriási fejlesztési ciklus, amit teljesen elölről kell kezdenünk, kezdve a rakétáktól, amik eljuttatnak a Holdig. A bázis felépítéséhez is rengeteg új technológia kell", mondja Andreas Mogensen.
Az Európai Űrügynökség azonban nincs egyedül a kihívásokkal. A kínaiak egy olyan küldetést terveznek, amely kőzetmintát hozna a Holdról, az oroszok automatikus landolóegységet terveznek az ESA-val közösen, a NASA Orion kapszulája pedig kétezerhúsz előtt egy európai szervízmodullal körülrepüli a Holdat.
"A Holdfalu koncepció lényege, hogy kezdetben nincs szükség óriási finanszírozásra", mondja Wörner. "Kezdhetünk egy kisebb holdraszállással, ilyet több ország is tervez már, és később eljuthatunk olyan óriási befektetésekig, amilyen egy óriási rádióteleszkóp elhelyezése lenne a Hold túloldalán. Többféle funkció, több felhasználó", mindez egy helyen.